Gálvocsa

Fél évig éltek Mamáék házasságkötés után a Rákóczi közben Hercegszántón, utána Gálvocsára költóztek.
Ott született első fiuk, legidősebb bátyám Sztipán. Születése után 2 nappal meghalt, Gálvocsán volt fölravatalozva.

A bába látta szüléskor, milyen szegények vagyunk, többé nem jött szüléshez.

Ott született Márta nővérem 1943-ban, majd Marci, Anica novérem, aki 7 hónaposan Hódunán halt meg, Sztipán is Gálvocsán született, aki Baján halt meg.

A Baján meghalt Sztipa 2,5 évesen halt meg, minden jóslata a családról bevált.
Nagyon szerette Jozát, mégis megjósolta, hogy felnőtt korában távol lesz a családtól.
Fucin Sztipa bácsit - legidősebb Fucint - is nagyon szerette, mikor átjött hozzánk Sztipa bácsi, a kis Sztipa hozta neki a kisszéket, hogy üljön le.
Sztipa bátyám 2,5 évesen vérhasban halt meg, nem volt rá gyógyszer abban az időben.

Akkor szamárköhögésben, vérhasban, tifuszban, tüdőbajban haltak meg a kicsik.

Összesen 7 testvérünk halt meg - Sztipát kivéve - mind ezekben a betegségekben haltak meg.

Az 1956-os jeges ár Gálvocsán érte családunkat.
Március elején a Duna vonalán Mohácstól Hóduna, Budzsak, Hercegszántó az út melletti keresztig víz alá került.

Gálvocsán laktunk és aznap is Papa részeg volt. Márta könyörgött, hogy menjenek el..
Másnap ladikkal jött a segítség.
A mi házunk, Fucineké és trafikos Maris nénié is ledőlt, az öve nehezebben...
A Fucinék újra építették a házukat, Feri bácsi és Rozi nénié megmaradt, most Nagy Péterék laknak benne...